Igen, mindig az alapoktól kell(ene) kezdeni. Mármint, hiába van autóm, ha nem használhatom legálisan, és  élvezettel mert nincs jogosítványom.

Mondjuk, a jogosítvány puszta megléte is csak egy "biankó csekk", vezetni is meg kell tanulni, kiismerni az autót, megérteni valamelyest a működését... No, és a ló?

A ló egy menekülő állat, ami ménesben él, de a legtöbb lótartó helyen a jószágokat ennek ellenére mégis elkülönítve tartják. Az indoklás az, hogy "ne sérüljön".
Aztán jönnek a panaszok a felelős lótulajdonosoktól, hogy az állat "meghülyült".

Képzeljük csak bele magunkat egy kicsit a pacik helyzetébe, és gondolkodjunk el azon, hogy mi, emberek (társas lények!) mit kezdenénk magunkkal a nap 24 órájában egy szobába zárva társaság (telefon és egyéb okos kütyük, TV) nélkül?
Nos?
Azt gyanítom, hogy többségünk, némi alvás után a 20 körmét lerágná idegességében. És mivel a ló a társunk, ezért nem várhatjuk el tőle, hogy napjának nagy részét egy 9-12 m2-es boxban, izolálva töltse. Persze ilyenkor sokan jönnek azzal, hogy "minden nap lovagolom", de ez sem feltétlenül pontos megfogalmazás, mert sokan minden nap kimennek, használják, majd elteszik a lovat, mint egy eszközt.

Tisztelet a kivételnek!

Az, hogy alternatív mozgatást biztosítunk lovunk számára (jártatógép, futószárazás, karám) belevisz egy kis változatosságot, de őszintén... mit szeretünk jobban: körbe-körbe futni, vagy inkább a változatosság az, ami némi pluszt ad számunkra?
Hát persze, hogy az utóbbi, hisz az kevésbé ingerszegény és monoton!

A karámokat az esetek többségében a lovak levegőztetésére alakítják ki, kevésbé az állat (mozgás)igényeit szem előtt tartva. A jártatógép használata lehet hasznos egy sérült ló napi korlátozott mozgatására, rehabilitációjára, de monoton, hosszútávon szintén nincs jótékony hatással a ló számára.
A futószáras munka szintén átgondoltan felépített tematika szerint kellene hogy működjön, de amit manapság látok, teljesen elszomorít: egyik kézben futószár, másikban a telefon.

Hol van itt a figyelem, a kontroll, a közös munka?

Fent leírtak aztán ahhoz vezetnek, hogy kedvenceink "besokallnak" a sok korlátozástól, bezártságtól és attól, hogy nem hagyunk nekik elegendő teret ahhoz, hogy önmaguk legyenek, kikapcsolódjanak, lóként létezhessenek. Ha jobban belegondolunk, a lovaglás során is keretek közé szorítjuk őket, melyet többségük mély alázattal visel, de vannak kivételek, "zabolátlanok", akik természetükből fakadóan olykor lázadnak azon elvárásaink ellen, melyeket rosszul interpretálunk, és eszünkbe sem jut ezeket újragondolni.

Ha mi, emberek rendelkezünk kellő alázattal lovunk iránt, ők tükörként fogják ugyanazt visszaadni nekünk. Sosem várhatunk el többet attól, annál amennyit mi magunk adunk. A ló (viselkedése) tehát tükröt tart elénk, és nem az állat tehet arról, ha nem azt látjuk benne, amit szeretnénk.

Ha kellő teret, szabadságot biztosítunk kedvencünk számára, ezért feltétlen bizalmat kapunk cserébe.Ha tiszteletben tartjuk igényeit, úgy ő is tisztelni fog minket. Ez a gondolkodás mód az alapja annak, hogy ló és lovasa között olyan harmonikus (társ)kapcsolat alakulhasson ki, mely minden további együttműködés legfontosabb alappillére.